Ezt a bevezetőt folytatnàm avval, hogy először is nem sikerült pénteken elindulni mint ahogy azt ígèrtem az előző blogbejegyeztésemben, hanem szerdàn este ès mielőtt tovább mennénk, szeretném bemutatni Nektek a törtènet főszereplőjèt:egy 1998-as három kerekű Babettàt a ràèpített grillsütővel. Ugye, hogy olyan törtènetet mèg te sem olvastàl, ahol a kàlvària egy 19 èves jàrműnek nem nevezhető masina miatt van!? 

Szóval, igen szerda este sikerült elindulni evvel a szerkezettel az utánfutónkon. A terv az volt, hogy a legegyszerűbb úton (Szerbia-Koszovó-Albània) megyünk le, részben mert majdnem végig autópálya van,másrészt ez jàr a legkevesebb hatàràtlèpèssel, ergo a legkevesebb magyarázkodàssal, hogy tulajdonképpen mi is ez valójában… No dehát a terv alkalmazkodik alapon a szerb határon a vàmos közölte, hogy ha mi ezt végig akarjuk húzni az országon akkor nekünk 260 €-t kell fizetni… majd a miért kérdésünkre a válasz röviden,tömören,velősen így hangzott “Mert ez Szerbia” .

A mi válaszunk sem volt sokkal hosszabb, egyszerűen közöltük, hogy akkor mi visszamennénk Magyarországra, ekkor még nem igazàn tudva, hogy miképpen visszük le a mi kis szerelvényünket Albániàba, de az idő sürgetett ès az egyetlen logikus megoldàs ami egyben a lehető leghosszabb is: Románia-Bulgária-Görögorszàg majd a cèlàllomàs Albánia… Elindultunk hàt kissé félve de a legpozitívabb gondolatokkal. Az út a szokásos 16 óra helyett 30-ra rúgott, de nem baj mert leèrtünk, sehol nem akadèkoskodtak, csak csodájára jàrtak a grillsütőnek.  Reméljük, hogy a továbbiakban is megcsodáljàk de nem csak a sütőt, hanem a benne lèvő grillcsirkéket is! 

Azt meg csak hittük, hogy a nap koronàja az lesz hogy a közjegyző által hitelesített magyar-angol nyelvű adásvételi szerződésünk forgalomba helyezett járműre szól, amit természetesen  útközben vettünk észre…  Itt nem ér véget a sztori, hazaértünk fáradtan ès  gondoltuk, hogy tusolàs, alvàs lesz a nap további részében este pedig köszönünk a barátainknak. A tusolàs rèsze egész jól ment, már csak én tusoltam abban a hitben, hogy a többiek alszanak… Na hát nálunk ez sem  ilyen egyszerű, mert éppenhogy kilépek a fürdőből a “JAJ ISTENEM, DE CUKI!” felkiáltàs ütötte meg a fülemet, erre hàt nem szembe találom magam egy kiskutyàval, aki történetük új főszereplője! 

Mint később kiderült, a húgom csak a kukába vitte el a szemetet amikor hallotta, hogy ez a kis csöppség ott nyüszít a kuka alatt… kivette megsimogatta, erre a kutyus elkezdte követni. Ekkor már egy biztos volt, hogy az élet megajàndèkozott minket egy újabb angyallal, akinek a neve Margaret lett , imádja a párizsit és birkózik a szintén jövevény kiscicàval, majd a szoba kellős közepén kiterülve alszik. 

Hogy mi ennek az egegésznek a konzekvenciája!? 

Az, hogy nincsenek problémák csak megoldások és bárhová költözhetünk a nagyvilágban, akkor is egy egész àllatkert vesz körül minket!  

Írta: Szabó Franciska