Fotó: Szabó Angéla

Ahogy a repülőtér felől közelítjük meg a fővárost az első amivel szembetaláljuk magunkat, az a nagy sasos körforgalom aminek szépsége szinte eltörpül az ott uralkodó káoszban… Az a rengeteg dudáló, tülekedő autó mely a kiszabott 3 sávból jó esetben csak 6-ot csinál igen csak próbára teszi az ember vezetési képességét vagy utasként az idegeit.
De ha már ezt túléltük akkor is próbáljuk felvenni a ritmust a forgalommal, így nem nagyon jut idő arra, hogy észrevegyük a város szépségeit, ezért minél többen igyekeznek leparkolni az autót csak itt az a hiba, hogy a hely kevés és az is tele van, de hála istennek az új főtér alatt van egy hatalmas parkoló, ahol óránként 100 lek a tarifa.
Na de mi következik a parkolás után? A szokásos turistalátványosságok sorra való szemrevételezése kezdve a főtérrel, az Ethem Beu mecsettel,óratoronnyal, múzeummal stb… De ha kicsit figyelmesebbek vagyunk, akkor megtalálhatjuk azokat az aprónak tűnő mégis oly nagyszerű dolgokat amiket a város rejt magába.

Fotó: Szabó Angéla

Tirana nagyon gyors ütemben fejlődik lassacskán már eltüntetve mindazt ami leginkább egy balkáni országra jellemző. Már nem nagyon látunk villanypóznákat ahol a kibogozhatatlan kábelek mint egy pókháló szövik be az utcákat vagy hol vannak azok az öregurak akik kimért dohányt árultak fillérekért?! De ‘hál istennek még látok egy-két tehenet legelészni az autóút szélén vagy egy egész kecskét feldobva a grillre, amelyből elvitelre is vásárolhatunk magunknak sőt a bátrabbak még a fejet is megkóstolhatják… Tudom, hogy talán először bizarr de ez mind hozzátartozik a Balkánhoz és az itteni életérzéshez, de térjünk vissza azokra a látványosságokra, melyeket az útikönyvek nem igazán tartalmaznak. 

Fotó: Szabó Angéla

Igen, mindenki ki szeretné próbálni,hogy milyen elvegyülni egy igazán balkáni hangulatú piacon, ahol a csattogós szárnyú lepkétől az eredeti török Gucci órán át mindent lehet kapni, na ezért sem kell messzire menni, hiszen Tiranában ez a fajta piac is megtalálható. Vagy például ott van az az állatkereskedés ahol még majmot is vásárolhat magának az ember, (megjegyzem, ha rajtam múlna akkor ezt a kereskedést azonnal bezáratnám) vagy a Pazar i Ri ahol megtalálhatjuk azt a qoftesütő bácsit akinek már a nagyapja is sütötte a qoftét ,valami csoda folytán ő túlélte a modernizációt és nem kellett továbbállnia amikor az új piacból tényleg egy új, a turisták számára látványos nyugat európai szintű zöldségpiacot csináltak.
Sőt én egyszerűen imádok Tirana egyetemi negyedében sétálni, hiszen az megint egy új arcát mutatja meg a városnak, de ezt az útikönyvek nem említik mert úgymond nem látványosság, de hidd el, neked aki Budapesten csak álmodsz ilyen egyetemi negyedről neked ez is látványosság és egyfajta tanulás, hogy ez a pici ország nincs is annyira lemaradva mint azt talán Nyugat-Európában gondolták.
Sőt én a pastriçeriket is szívesen megmutatom az idelátogatóknak, mert igazi álom ahogy a különböző sütik és torták közül válogathatunk, személyes kedvencem a Tirlece vagy a pisztáciás baklava (tudom, tudom, hogy a baklava eredetileg török). Ha már itt vagyunk akkor egy helyi kiskocsmában is érdemes megebédelni, hiszen nem csak a raki finom de általában az ételeket is remekül elkészítik.
Az biztos, hogy a közlekedés önmagában egy turistalátványosság vagy a járdákon néha-néha egyszer csak egy hatalmas lyuk tátong és még ki sincs kordonozva mert a mottó „ figyelj a lábad elé” vagy talán sokkot kapsz ha grillezett bárányfejjel kínálnak de Albánia rengeteg közismert látványossággal rendelkezik de van számtalan olyan része amely megérdemelné a hírnevet de róluk valahogy mindenki megfelejtkezik.

Írta: Szabó Franciska