Már mindenki annyira megszokta a szabályokat. Szinte természetessé vált a bezártság. Sokan megtanulták szorgalmasan elütni az időt… Anya tanítónéninek felcsapva végtelen türelemmel magyarázza a negyedikes tananyagot a testvéremnek, apa spanyolul, én pedig olaszul tanulok, majd társasjátékot játszunk.Így mennek az órák és szinte már nem is vagyunk tisztában a napokkal, mert mindegyik oly egyforma.
Az íróasztalomra tekintve a határidőnaplómra nézek,melyben hosszú idő óta most először látok üres lapot. S míg ezt az üres lapot nézem, magam elé képzelem Budapestet, Londont és Buenos Airest ahogy az elnéptelenedett utcák felett lassan eloszlik a szmogtakaró és hosszú idő óta először tisztán látni a csillagos eget és talán még a hold sose ragyogott így a teraszra.
Álmodozásomat a rádió híradó blokkja szakítja félbe, melyben épp az új szabályokat halljuk.
– Újabb negyvenórás kijárási tilalom lép életbe ma 13 órától, hétfő reggel 5 óráig, valamint hétfőtől egy családból csak egy ember léphet ki az utcára és intézheti el a bevásárlást, de annak a személynek is engedélyhez kell folyamodnia…
A hír hallatán teljesen elképedtem… ekkora lenne a baj, vagy ez még mindig óvintézkedés?! 
Nem tudom, de abban biztos vagyok, hogy nem akarok több videót látni életükért küzdő betegekről a közösségi oldalon, nem akarok újabb elhunytakról olvasni és legfőképp fel akarok ébredni ebből a rémálomból…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: