Bevásárlóközpont parkolójától Albániáig avagy a kutyánk története.

Fotó: Szabó Angéla

Ez nem az a kutyás történet amitől sírni fogsz és facsarodik a szíved, ez egy olyan történet amitől a hited visszatér a tündérmesékbe. 
Világ életünkben állatbarát család voltunk, mindig volt kutyánk, macskánk és az utóbbi években egy törpe malac valamint egy póni is csatlakozott a mi kis családunkhoz. Így hát nem lepődtem meg, amikor egy esti bevásárlás alkalmával a parkolóban odafutott hozzánk egy kis krém színű kutyus aki akkor ha nem is tudta tudatosan, de érezte, hogy neki nálunk van a helye. Természetesen ahogy ez az apáknál lenni szokott, megtiltják a talált kutyussal való hazatérést… Na itt sem ment ez másképpen, apa rendre beterelt minket a bevásárlóközpontba, hogy a kutya helyett inkább az otthon feltétlen szükséges hiánycikkek pótlására koncentráljunk. Ahogy a bevásárlókocsi halad úgy a kis korcs is feledésbe merült… 

Fotó: Szabó Angéla

Ott a sorok között még nem is gondoltuk volna, hogy a majdani Bogyónk már ott ül a kocsi utánfutóján és hűségesen várja jövendőbeli gazdáit. Nem is kell mondanom, hogy a két húgomnak és az anyukámnak,kiakadt a cukiságmérője amikor az az ebadta nagy gomb szemekkel és kajla fülekkel örült a szatyrokkal kezükben visszatérő családomnak. Az, hogy apának akkor már semmi esélye nem volt a kutyával szemben az elég hamar kiderült mindenki számára, de a tekintély megtartása érdekében kijelentette, hogy ő ugyan nem fog takarítani a kutya után és különben is hagyjuk őt békén. 

Fotó: Szabó Angéla

Ahogy teltek a napok már apa is egyre jobban megbarátkozott a jövevénnyel és egyszerre mindenki számára elképzelhetetlen lett az élet Bogyó nélkül, sőt már az albániai költözésünk egyik szempontja az volt, hogy egy kis kutya ne legyen probléma. A kis drága nagyon élvezi az utazást, büszkén feszít a névvel ellátott hámjában és a külön neki készített marhabőr pórázával.

Mindent egybe vetve szerintem Bogyó soha nem gondolta volna, hogy a  parkolóból eljut egészen  Albániáig, ahol a kedvenc étele a májkrémes kenyér lesz, de nagy duzzogva eleszegeti a borjú- és bárányhúsit is! 
Ui.: Hogy mi lett a többi állattal? 
Senki ne aggódjon a sorsuk felett, mert otthon vannak a kertben és a nagymamám vigyáz rájuk… pontosabban ők vigyáznak a nagymamámra, az meg már a jövő zenéje, hogy mikor költöztetjük őket is Albániába.  

Írta: Szabó Franciska